2Thessz 2,13–17

Hálaadással tartozunk – Pál minden gyülekezetért hálát tud adni, bármilyenek azok, akár jó híreket hallott róluk, akár rosszakat. (A Galata levélben nincs hálaadás a gyülekezetért, de a reménysége őfelőlük is megvan.) A thesszalonikai gyülekezet életéről csak jót hallott, de nem ezért ad hálát. „Akiket szeret az Úr.” Az Úr nemcsak őket szereti, hanem mindenkit, a hitetleneket is, ezért küldte el (értük is) Fiát, ezért hívja őket megtérésre. Hálát ad azért, mert Isten „kezdettől fogva kiválasztotta őket”: eltervezte, hogy megmenti őket, hogy megismerteti velük Jézus Krisztust, hogy tőle ők új szívet kapjanak és bizonyságot tegyenek Őróla. „Kezdettől fogva” – mert Isten már a kezdetben (1Móz 1,1) elhatározta, hogy megmenti a tőle elforduló embert. Ezért menthetett meg minket is, és testvéreinket is. Ezért adunk hálát nemcsak magunkért, a mi megmenekülésünkért, hanem a testvéreinkért is. Akkor is, ha jót hallunk róluk: növekednek a hitben, szolgálnak, bizonyságot tesznek. Akkor is, ha rossz híreket hallunk – mert Krisztuséi, mert Isten kiválasztotta őket, és odafigyel rájuk: ha valamiben eltértek az igazságtól, Ő kész helyreigazítani őket. Pál is ebben reménykedik, így küzd sok gyülekezetért és ezért tanítja őket fáradhatatlanul.

Isten kiválasztott az üdvösségre, „a Lélek szentelésében és az igazság hitében”: hangzott az igazság, azaz a törvény és az evangélium; a Lélek meggyőzött a bűnről, és hirdette, hogy Jézus Krisztusban megszabadulhatunk – és mi ebben hittünk. Nem magunktól tudtunk hinni, ezt is a Lélek ébresztette bennünk – elhívott az evangélium által.

Elhívott az üdvösségre – ebben már most benne vagyunk, „nincs kárhoztatásuk azoknak, akik a Krisztus Jézusban vannak” (Róm 8,1). És elhívott a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségének elvételére. Ez a jövő, ide fogunk megérkezni. Most úton vagyunk, amelyen Jézus úgy vezet végig, hogy azt mondja: vedd fel a keresztedet. „Sok nyomorúságon át kell bemennünk Isten országába” (ApCsel 14,22). A mostani „pillanatnyi könnyű szenvedéseink” szerzik meg nekünk az örök dicsőséget (2Kor 4,17). És Krisztus maga is ezt az utat járta.

„Ezért legyetek állhatatosak” (15. v.) – mert az úton, amin járunk, sokszor hívnak minket másfelé, és ezek a hívogatások kedvesek lehetnek a testünknek, a természetünknek. Amikor a kényelmet, a szenvedés elkerülését kínálják; amikor arra kapunk „lehetőséget”, hogy dicsekedjünk és dicsérjenek minket: milyen „nagy” hívők vagyunk. Amikor azt hirdetik, hogy bármit tehetsz, mert úgyis kegyelem alatt vagy; vagy azt, hogy „szeress mindenkit úgy, ahogy van”, és ne nevezd bűnnek a bűnt; ne menj bele konfliktusokba, mert akkor szeretetlen vagy. – Valójában akkor vagyok szeretetlen, ha benne hagyom a másikat a bűneiben, nem szólok a Szabadítóról, aki meg akarja menteni az elveszéstől.

„Legyetek állhatatosak”, amikor a jóra és a rosszra azt mondják, hogy „attól függ, honnan nézzük” – mi nézzük azt Isten és az Ige felől. „Tartsátok meg a tudományt”: Pál hivatkozik az 1. levélre. Ebben beszél az evangéliumról, a megszentelődésről, Krisztus visszajöveteléről, arról, hogy hogyan várjuk, hogyan készüljünk, és arról is, hogy az ő szívében Isten milyen szeretetet ébresztett a gyülekezet iránt. Ezt kell megtartanunk: komolyan kell vennünk azt, hogy Jézuséi vagyunk, hogy Ő „szentségre hívott el”, hogy visszajön és azt akarja, hogy felkészülten várjuk; és azt, hogy az a szeretet legyen bennünk, ami Őbenne, mert ezzel építjük egymást és ezzel teszünk bizonyságot Őróla.

„Örök vigasztalással és jó reménységgel ajándékozott meg”: kegyelméből, nem úgy, hogy megérdemeltük volna, nem azért, mintha „eleve alkalmasabbak” lettünk volna, mint mások, hogy elfogadjuk. Az Ő vigasztalása örök, mert azzal vigasztal, és azt adja elénk, mint reménységet, aminek soha nem lesz vége. Örök életem van már most, ezért a „reménység”, hogy el is jutok hozzá, nem bizonytalan. Örök és teljes, mert nemcsak enyhíti a fájdalmakat, hanem teljesen megszüntet mindent, ami rossz: a bűnt, és mindent, ami annak a következménye. A „sok nyomorúságban”, a kereszt hordozása közben most is ez vigasztal: örök életem van (és nemcsak lesz), Jézus velem van (és nemcsak lesz), és ahogy Ő a szenvedéseken át bement a dicsőségbe, engem is bevisz oda. – Erősítsen meg titeket „minden jó cselekedetben és beszédben” (görög): hogy ne úgy cselekedjünk és szóljunk, ahogy a többség, ne a világhoz szabjuk magunkat; hogy mi is tudjuk „erősíteni a megfáradtat beszéddel” (Ézs 50,4). Krisztus nem hagy elveszni senkit, aki már az övé; Ő maga erősít minket, és bízza ránk, hogy mi is erősítsük egymást az Ő beszédével.

2Thessz 3,5

Az Úr pedig igazgassa a ti szíveteket az Isten iránt való szeretetre, és Krisztus iránt való állhatatosságra.